A sóról

A tengeri sót

sós edényekben nyerik a tengervíz (tenger) elpárologtatásával nagy sekély medencékben. Ez a módszer ipari módszer a só előállítására is. A párolgási folyamat az első medencében kezdődik, ahol a NaCl-koncentráció a legalacsonyabb (tengervíz), és az utolsóban fejeződik be, amelyben a tengervíz annyira túltelített, hogy a só a medence aljára települ. A szárítást csak a nyári hónapokban végzik, amikor a termelés számára a legkedvezőbb körülmények (vihar és nap)

A kősó

olyan tengeri só, amely több millió évvel ezelőtt keletkezett a nagy óceánok kiszáradása miatt. Természetes lerakódásokból nyerik a bányákból származó kősó ásásával és kivonásával, a föld alatti lerakódásokból származó sós víz szivattyúzásával, töményítésével és bepárlásával. A bányászat során sótömbök keletkeznek, amelyeket ipari célokra oldanak fel, vagy aprítanak és őrölnek élelmiszerhez. Az ilyen kősó általában nagyon tiszta és csak nyomokban tartalmaz magnéziumot.

Finomított só

Mivel a tengervíz gazdag nátrium-kloridban, a sót a tengervíz sekély medencékben történő elpárologtatásával (meleg régiókban) vagy fagyasztásával (hideg régiókban) is nyerik. A tengeri só a legkevésbé tiszta, és meglehetősen kevés magnéziumot tartalmaz (w (MgO) = 0,5–1,2%). A tengeri sóban található magnézium mennyisége a kristályosodás módjától függ. Ha kevésbé koncentrált oldatokból kristályosodik (26 ° Be ~ 1,219g cm-3), a só nagyon kevés magnéziumot tartalmaz. Ezenkívül fontos, hogy a sót naponta gyűjtik-e, vagy évente egyszer. A napi betakarítás során a nátrium-klorid magnéziumvegyület-tartalma maximális (w (MgO) = 1,5%). Az ilyen só keserű és nagyon higroszkópos. Nagy mennyiségű sót fogyasztanak emberi és állati táplálékban. Az emberi táplálékhoz a sót általában előzetesen jódozni kell.